Zárás után sétálok haza. Az utcák kihaltak, alig mászkál kint pár lélek. Többségük már cseppet sem szomjas állapotban, de azért akad olyan is, aki nem oszloptól oszlopig dülöngélve közlekedik. Most jöhetne az a rész, amikor egy illuminált állapotban lévő egyed megpróbál valamit kicsikarni tőlem, de ha meg is történne, erőfölényben vagyok már csak...
A randit követő harmadik napon ismét belebotlom Flórába "véletlenül". Igyekszem észrevétlenül besurranni egy boltba, aminek a másik utcáról is van bejárata, hogy ott tudjak tovább menni. Sikeremben bízva egy másik útvonalon folytatom az utamat Dave lakása felé, ahol lenne pár megbeszélnivalónk. Egyszer csak egy fa takarásából kilép Flóra.
Ma szabad vagyok. Heti egy nap nekem is jár a melóhelyen. Ilyenkor hosszabban futok, mint általában. Lesétálok a parkba, bemelegítek, és hat kört teszek meg a tó körül. Valamivel több, mint tíz kilométer. Szépen, kényelmesen. Nem készülök én maratonra, de azért nem árt, ha le tudom futni egy esetleges támadómat. Persze ilyekor is van nálam...
Délben ébredek. Csak a szokásos. Aki éjjel dolgozik, az kénytelen nappal aludni. Már megszoktam. Persze anya méltatlankodna, hogy nekem nem ilyen sorsot szántak, de nem igazán érdekel. Összeütök gyorsan valami reggelit. Tükörtojás egy szelet kenyér, és némi paprika bőven megteszi. A végén egy Earl Grey tea, hogy fel is ébredjek. A kávé ízét nem...
Miért is vagyok itt? Ehhez egy kicsit vissza kell tekinteni az időben. Nyugi, nem sokat, csak pár hónapot.
- Hogyan kerültem ide? - kérdezek vissza, és fájdalmasan Dave szemébe nézek a whisky fölött.
Körbenézek a folyosón. Nem találok senkit. Elindulok a keleti szárny felé. Balra a harmadik ajtót nyitva találom. Megállok mellette. Nem szűrődik ki zaj. Szívem egyre zaklatottabb tempóban adja a ritmust. Fegyveremmel a kezemben lassan belépek. Gyanús csend honol a szobában.