Angyali írások - hetedik rész
Zárás után sétálok haza. Az utcák kihaltak, alig mászkál kint pár lélek. Többségük már cseppet sem szomjas állapotban, de azért akad olyan is, aki nem oszloptól oszlopig dülöngélve közlekedik. Most jöhetne az a rész, amikor egy illuminált állapotban lévő egyed megpróbál valamit kicsikarni tőlem, de ha meg is történne, erőfölényben vagyok már csak azért is, mert én meg tudok állni a két lábamon fél percnél tovább is.
Szóval részeg próbálkozó helyett kapok egy Flórát. Az egyik sikátorból lép elő, de most nem a szokásos mosolyával közelít. Az arca is mintha megváltozott volna. A finom nőies vonalak eltűntek. A pávatollas lila kalap alatt egy határozottabb vonású, inkább férfias arc jelenik meg. Orra is mintha kissé kampósabb, madárszerűbb lenne. S olybá tűnik, hogy a piros kabát egy erőteljesebb testalkatot rejt. Kicsit olyan érzésem van, mintha egy madárember állna előttem. De nem ettől ijesztő a látvány, hanem magától a ténytől, hogy képes ilyesfajta átváltozásra. Én pedig még azt hittem, hogy könnyedén le tudom őt rázni. Hát most már határozottan kétségeim vannak efelől.
Ahogyan közeledem felé, a hátamon egyre jobban futkározik a hideg. Azon gondolkozom, hogy ki kellene kerülni, de egyrészt legutóbb se jött be - ráadásul most eléggé kihalt az uta is -, másrészt nincs is értelme. Inkább legyünk túl rajta.
- Nos... - szólal meg az eddiginél sokkal erőteljesebb és határozottabb, kissé férfiasabb hangon - mint sejtheted, nem igazán szeretem, ha visszautasítanak, különösen akkor nem, ha igazán meg sem hallgatnak.
- Gondolom, te is rájöttél arra, hogy nem csípem a kéretlen tartalmakat - vágom vissza.
- Aranyom, itt én diktálok, nem mondta még a bájos kis barátocskád?
- Nyögd ki, hogy mit akarsz.
- Az Orákulum naplóját.
- Ahogyan Dave, úgy én sem tudom neked megszerezni.
- Ahh, tehát mesélt róla a rőt hajú. És azt is elárulta, hogy mit veszített el cserébe?
- Nem - ismerem el, és kissé összerándul a gyomrom.
- A feleségét - érkezik tömören a válasz.
---
A folytatás Nuuvellán olvasható