Angyali írások - ötödik rész

Ma szabad vagyok. Heti egy nap nekem is jár a melóhelyen. Ilyenkor hosszabban futok, mint általában. Lesétálok a parkba, bemelegítek, és hat kört teszek meg a tó körül. Valamivel több, mint tíz kilométer. Szépen, kényelmesen. Nem készülök én maratonra, de azért nem árt, ha le tudom futni egy esetleges támadómat. Persze ilyekor is van nálam védekezési célzattal egy tőr. Gondosan elrejtve.

Itt is mindig sokan vannak. Legfőképpen nyugdíjasok, és kisgyerekes anyukák, akik babakocsit tologatva, vagy a tipegőt terelgetve ütik el az idejüket, hogy ne csak a négy fal között legyenek egész nap. Ráadásul itt akad társaság is. A többi anyuka közül csak akad egy, akivel egy hullámhosszon vannak.

Az én figyelmem azonban leginkább a természetre összpontosul. Angyalként természetesen vonzódom a fákhoz, a vizekhez, és mindenhez, ami körülöttünk él. A kis tavacska, ami körül a kilométereket kergetem egy nagyon tiszta vízű, természetes tavacska a város szívében. Tele élettel. Olykor, ha időm engedi, futás és nyújtás után csak leülök, és nézem a hattyúkat, kacsákat, és a többi madarat. Elmerengek egy-egy halacskán, ahogyan kidugja a fejét.

De ma nincs erre időm. Ma van a nagy randi Dave-vel, így a hat kör után szépen lenyújtok, haza sétálok, és beülök egy kád kellemesen meleg vízbe. Ilyenkor mindig gyújtok egy gyertyát, és egy füstölőt. Most már csak azért is, hogy hangulatilag is felkészüljek az estére. Szépen behunyom a szemem, elcsendesítem az elmém. Már majdnem elbóbiskolok, amikor valami zaj üti meg a fülemet. Fülelni kezdek. Ez az én lakásom ajtajának zárja. Valaki megpróbál bejutni.

Gyorsan kiugrom a kádból, magamra kapok egy köntöst, kezembe markolom a kád melletti tőrt, és óvatosan elindulok a bejárat felé. Kattan a zár. Akárki is az, bejutott. Lassan kinyitom a fürdő ajtaját, és kilépek a folyosóra. Az illető szintén nagyon csendesen közlekedhet, mert nem hallom a lépteit. Már majdnem a sarokra érek, amikor meglátom a fegyverét. Egy rövidebb kard van nála. Előre ugrok, amint meglátom a csuklóját, ráütök a tőröm markolatával, kifordítom a kezét, lerántom a földre, majd farkasszemet nézek egy vadidegen nővel, akinek tőrt szegezek a torka elé. Majd ledöbbenek a felismeréstől. Nem is idegen az, aki alattam fekszik.

...

---

A folytatás Nuuvellán olvasható:

https://nuuvella.hu/shiroi_tenshi/7155-angyali_irasok_-_otodik_resz