Angyali írások - negyedik rész

Délben ébredek. Csak a szokásos. Aki éjjel dolgozik, az kénytelen nappal aludni. Már megszoktam. Persze anya méltatlankodna, hogy nekem nem ilyen sorsot szántak, de nem igazán érdekel. Összeütök gyorsan valami reggelit. Tükörtojás egy szelet kenyér, és némi paprika bőven megteszi. A végén egy Earl Grey tea, hogy fel is ébredjek. A kávé ízét nem bírom semmilyen formában, és szerencsére a tea is eléggé felébreszt. Aztán leszaladok bevásárolni. Kifogytam a füstölőkből, a gyertyákból és az illóolajokból is, amiket annyira szeretek.

Az utcán elég nagy a forgalom, mintha senki sem dolgozna nappal. Emberek, vagy emberi alakba bújt más lények hömpölyögnek az utcán. Egyik boltba be, majd ki, és be a következőbe. Mintha minden nap egy heti élelmiszert, és egy évre elegendő ruhát kellene venniük a túlélés érdekében. Ezzel szemben én megelégszem két sportnadrággal, hozzá négy felsővel, hat szett munkaruhával, pár pólóval, pulcsival és nadrággal odakintre, két elegánsabb ruhával, valamint egy melegítővel otthonra. Ez utóbbi van rajtam legkevesebbet. Nem is lenne hol tárolnom a többit. Cipőből is bőven elég minden időjárásra egy, meg egy a futáshoz, és kész.

Ahogyan sétálok az üzletek előtt, egyszer csak meglátok egy nőt. Pávatollas, lila széles karimájú kalapjával, műszőrme prémmel a nyakában, és piros szövetkabátjával csak úgy világít az emberek között. A látványt hangsúlyozza, hogy az átlagos női magasságnál egy fejjel magasabb. Haja szoros kontyban ül a tarkóján. A smink tökéletes, a szempillákat egy vak is észreveszi. Miközben őt figyelem, lassan felém fordul, és rám kacsint mogyoróbarna szemeivel. Mintha csak engem várt volna. Zavartan nézem tovább, ő pedig szüntelenül mosolyog rám.

Ahogyan közelebb lépek megszólít.

- Tudom, hogy mit keresel, kislány - mondja sokat sejtető hangján.

...

---

A folytatás Nuuvellán olvasható:

https://nuuvella.hu/shiroi_tenshi/7042-anygali_irasok_-_negyedik_resz