Angyali írások - első rész

Körbenézek a folyosón. Nem találok senkit. Elindulok a keleti szárny felé. Balra a harmadik ajtót nyitva találom. Megállok mellette. Nem szűrődik ki zaj. Szívem egyre zaklatottabb tempóban adja a ritmust. Fegyveremmel a kezemben lassan belépek. Gyanús csend honol a szobában.

"Itt kell lennie... Érzem." Gondolom magamban.

Lassan beljebb húzódom a szobában. A fürdőszoba ajtaja tárva, nincs bent senki. Tovább megyek. A bárpult mögötti rész tiszta. Az ágy patent módon megvetve. Egy apró gyűrődés sincs rajta.

"Valami nem stimmel."

Ekkor egy jellegzetes zaj üti meg a fülemet - egy kibiztosított pisztoly.

- Azt hittem, nehezebb lesz csapdába ejtenem téged, Kiscsillag - szól egy ismerős hang.

- Milyen csapdáról beszélsz - kérdezem félig visszafordítva a fejem, hogy a szemem sarkából figyeljem őt.

- Nem menekülhetsz - mondja a férfi. - A huszadikon vagyunk. És egyébként is csak beszélgetni szeretnék.

- Persze, mint legutóbb... Még mindig nem gyógyult be a seb, amit akkor vágtál az oldalamba.

- Csupán meggyőző akartam lenni.

- Térj a tárgyra! - sürgetem, türelmetlenül, miközben felmérem a szoba részleteit.

- Hol van a fegyver?

- Egy már van a kezedben.

- Nagyon vicces... Tudod jól, hogy melyikről beszélek.

- Ha tudnám, sem árulnám el. Mit gondolsz, mit keresek itt? Mert nem utánad jöttem, jó kedvemből, abban biztos lehetsz.

- Azt hittem, tudod, hol van! - csattan fel kissé türelmetlenül.

- Hm... Ha tudtam volna, hogy hol van, már nem lennék itt. Egyébként is, hogyan kerülsz ide?

- Az informátorom azt mondta, hogy ide fogsz jönni, vagyis itt fogod keresni azt, ami mindkettőnket érdekel.

Összeráncolom a homlokomat. "Csak egy ember tudta, hogy ide jövök. Akitől az információt kaptam, hogy talán itt van a fegyver."

- Francba! - szitkozódom hangosan, majd azzal a lendülettel nekifutok az erkélyre vezető ajtónak.

A kijáratot jelentő üveg széttörik, több helyen is belevág a bőrömbe. Felugrom a korlátra, majd a robbanással egyidőben elrugaszkodom. Angyalszárnyaim kinyílnak, és épségben érkezem a flaszterra az éj leple alatt. Felnézek a huszadik emeletre, ahonnan lángok csapnak ki.

- Kár érte... Az ágyban jó volt.

Elteszem a tőrt a tartójába. Még szerencse, hogy Dave nem jött rá, mi van nálam. Már indulnék, amikor cipőkoppanást hallok a hátam mögött. Reflexből megfordulok.

- Lám, lám, nem csak nekem vannak trükkök a tarsolyomban, Kiscsillag... - mondja Dave, somolyogva.

- Nocsak... Megkérdezhetem, hogy mi is vagy te valójában?

- Mondjuk úgy, hogy sokban hasonlítunk - feleli, és megmutatja a szárnyait.

- Remek, még egy angyal... - szólok csüggedve. - Ki küldött?

- Szerinted?

Szememet forgatva hátat fordítok Dave-nek, és elindulok a lakásom felé.

- Az Orákulum üdvözletét küldi!

- Én meg üzenem neki, hogy kapja be! - kiáltom vissza se fordulva.

- Hé, Jasmine, lenne kedved meginni valamit?

Megállok, egy pillanatra behunyom a szemem, majd Dave felé fordulok.

- Te fizetsz!

---

Az írás Nuuvellán is olvasható:
https://nuuvella.hu/shiroi_tenshi/6863-angyali_irasok<br>